Egybesult Kiralysag

A remenytelenseg volt mindennek az oka. Otthon, szep Magyarorszagon tengettem napjaim. Egyetem abbamaradt anyagi gondok miatt. Munkam epp nem nagyon volt. Baratnommel melyponton volt kapcsolatunk. Minden rossz volt es kilatastalan. Megerett a gondolat bennem, hogy ki kell mennem Angliaba penzt keresni, mert az jo lesz nekem. Azert Anglia mert a magyaron kivul ezen a nyelven tudtam elmondani h mi a neven es hany eves vagyok, illetve azt hogy i want a job! Hat kabe ezert. Hogy mindez sikeruljon, gyakorlatilag semmit nem tettem, valamilyen magyar allaskereso oldalra emlekeim szerint egy darab rovidke hirdetest feladtam hogy kimennek dolgozni.
Termeszetesen semmi nem tortent, telt 2006 nyara. aztan egy fenyes nap alltam a vonatmegalloban varva a retkes vonatot pestre, mikor megcsorrent a telefonom. Angolul beszelt egy faszi, hogy lehetne menni Angliaba valamifele eladoi allasba. Egeszen meg voltam dobbenve. Lenyeg, hogy par szemelyes talalka es angol nyelvu cseveges, majd 50 font kozvetitoi dij befizetese utan minden klaffolt. Indulas elott kiderult h megis Manchester, bar mar megvolt a repjegy, na sebaj, itt legalabb egyik rokonomnak van egy tavoli ismerose. A munkarol nem sokat tudtam meg, de annyit azert igen, hogy fizetes az eladott termekek mennyisege utan. Ami szarul hangzott, de persze volt a nagy duma, hogy siman menni fog, esatobbi. 300 fontos hetivel biztattak, es azzal h karacsony elotti forgalomban szemtelenul sok penzt lehet keresni. Hat persze hogy lelkesedtem. Szallas biztositva volt elso naptol kezdve, fizetesbol vonjak majd. Volt ket kontakt angol telefonszamom, egyik a kinti manchesteri "fonok" masik meg a londoni kozvetitoi irodabol vki. Penzt szereztem kolcson egy regi ismerostol meg nagyanyamtol, osszvissz vegulis kb 200 fonttal a zsebemben ultem repulore. Tele voltam ketsegekkel a munka miatt, a borzaszto gyenge angolom miatt, keves penzem miatt, az atveres lehetoseg miatt, esatobbi. Meg itthon kaptam egy oldalas doksit arrol, hogy mit tanuljak meg mit is kell eladni es a PR szoveget hozza. Hat semmit nem ertettem belole gyakorlatilag, nem is ertettem mirol van szo. Sebaj.

A repcsi Londonba hajnali 6 kor indult. Alig 3 ora alvas utan, utolso pillanatokban kapkodas, szornyu erzeseim voltak! Ocsem kivitt repterre, baratnom jott es kesobb megjelent faterom is. Remes volt az egesz, iszonyatosan paraztam mi lesz velem, raadasul repulon sem ultem meg soha. Mindegy, egy orai kesessel de felszallt a repulo. A repulout borzasto volt, persze nem ablak mellett ultem, elvettek a kajamat piamat mert hulye voltam es nem tudtam a ontroll utan majd meg vehetek. Raadasul rohadt hideg volt a repulon, a fulem pattogott, elegem volt az egeszbol. Kezemben kis angol nyelvkonyv, gondolva h majd tanulok meg, ahahaha, borzalmas. Vegulis leszalltunk Lutonba. Innen nagyobb gond nelkul feljutottam a buszra ami visz be Londonba, es meglepo modon pont sikerult a Victorianal leszallnom, ahol terveztem. Itt egy szornyuseges bolyongas vette kezdetet, ket baromi nehez sporttaskaval es hatizsakkal, mint egy malhas szamar ereztem magam. Celom az volt, hogy kinyomozom melyik vonat megy Manchesterbe. De kozben megeheztem, a Burger Kingben igen kinosan kertem valami kajat, ketszer annyit fizettem mint gondoltam es nem is azt kaptam, szar erzes volt. Sehogyse akartam megtalalni a vonatom, tele volt mar a tokom a baromi nehez csomagokkal maszkalas miatt, vegul raszantam magam es megkerdeztem egy sarga mellenyest, hogy honnan indul a manchesteri vonat. Megdobbenesemre azt mondta hogy innen nem, es mutogatta h ott a metro, par megallo erre-arra, onnan. Na ez betett, elkepzeltem magam, ahogy a baromi nagy es nehez csomagokkal a tokidegen londoni metrban bolyongok mozgolepcsokon fel le, nem is beszelve arol hogy megvenni a jegyet, hol, mit es mennyiert. Na szo mi szo, raszantam magam es a londoni kontaktszamot felhivtam, hogy megis mi a turot tegyek. Ez jo dontes volt, mert ha nehezen is de megertettem h nem vonattal hanem busszal kellene mennem mert az sokkal olcsobb es raadasul onnan indul ahol epp vagyok. Igy hat megkerestem a buszt, ujabb 500 meter malhas szamar uzemmod. Sikerult jegyet is vennem, egy ora mulva indulas Manchesterbe. Felhivtam a manchestri csavot mondtam mikor indul a busz, olyan meno angol szavakat is hasznaltam h "departs" mert lattam a jegyen h az indulast igy mondjak. Mondta a faszi ha Manchesterbe erek hivjam meg fel. Jo, bar hozza kell tennem pannonos feltoltos kartyarol mindez remesen draga volt persze. 

Na 5 oras ut Manchesterbe, vegig dugo, kurva szuk hely a buszon, mint a fapados repulon. Leszallas utan tobb mint fel oraval odajott hozzam egy szokesbarna erdekes arcformaju fiatal gyerek, hogy en vagyok e az envagyok, es mivel envoltam, igy segitett a csomagokban elmentunk egy kocsiig. Ahol a hatso ulesen egy csaj koszont ram magyarul, hogy Jo napot kivanok... Ez igy erdekes volt. Kocsiban meg egy csavo ult, vorosesbarna velem egykoru gyerek, hamar kiderult o a "fonok". Idovel osszeallt a kep, es kiderult, hogy ok mind a kollegaim, hozzajuk megyek lakni. Mivel egy szamomra idegen furcsa nyelven beszeltek egymas kozott, hamar megallapitottam magamban, hogy otthoni gyanum a fonok meg a kontaktszemley neve alapjan, a munka milyensege miatt, szoval osszeallt h mind izraeliek, hat gondoltam ez van, ismerjuk meg a vilagot. Elvittek a lakasra egesz jo helyen egy lakoparkban volt, nem tul nagy lakas 3 szobaval nappalival konyha furdovel, kis terasszal ami a kertre nezett. Egyik szobaban egy matracra mutattak az lesz a helyem egyelore. Hat jo. Hamar megjott meg 2 arc, ok is zsidok voltak, szoval velem egyutt 6-an lehettunk a lakasban. Igazabol soha nem gondoltam volna, hogy egyszer Angliaban fogok egyutt lakni 6 zsido gyerekkel, de a dolog jo oldalat neztem. A csajszi aki a kocsiban is volt, kint a teraszon meginvitalt egy kis fure, ami igen jol esett. Kiderult rola, hogy Magyarorszagon tanult egy evig, azert beszel valamit magayarul. Masnapra megbeszeltuk h szabadnapom van pihenjek, ami jol is jott mert rohadtul faradt voltam mar. Szep pentek este volt. A kicsomagolasom utan nem sokkal jott az egyik gyerek, hogy ok mennek este egy barati csaladhoz vacsorazni, ha akarok menjek veluk. Mondtam hogy jo, megiscsak ingyen kaja. De viselnem kell ilyen kis sityakot a fejemen. Ezen elsore hangosan felrohogtem. De mivel lattam, hogy komolyan gondolja, es kerdezte, hogy van e ezzel valami gondom, abbahagytam hat a nevetest rogton es mondtam dehogy, felveszem a sityakot, menjunk. Hat mentunk. A tradicionalis zsido unnepi vacsorarol, es arrol hogy mi volt a zsido tolokocsis nagymama elso mondata hozzam magyarul, amit csak en ertettem a szobaban, kesobb beszamolok.